Magyar Lovassport Szövetség
Lázár Vilmos Elnök Úr és
Stróbl Dorottya Főtitkár Asszony
részére

Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Főtitkár Asszony!

Szeretném bejelenteni, hogy a mai nappal a kettes -és négyesfogathajtók szövetségi kapitányi posztjáról lemondok.

Az elmúlt évek során úgy gondolom, hogy a legjobb akaratom, tudásom, a sportág iránti elhivatottságom és a versenyzők általam elvárt képviselete határozta meg szövetségi kapitányként a tevékenységemet.

Sajnálatos módon a szövetségi kapitányi megbízatásom ideje alatt a nemzetközi bírói testületek működése, a fogathajtók felé irányuló nem következetes értékelési szisztémája számomra már elfogadhatatlan mértéket öltött (itt már nem elfogadható a szubjektivitással történő magyarázkodás).
Jobbító szándékkal történő indítványaimat és észrevételeimet a megbeszélések során látszólag elfogadták, majd figyelmen kívül hagyták. Mindezek ellenére a magyar kettes – és négyesfogathajtók az élmezőnyben tudtak maradni. Itt utalnék a tavalyi négyesfogathajtó Vb-n hosszú idő után elért csapat ezüstéremre, valamint arra, hogy a kettesfogathajtó válogatott három, egymást követő Vb-n mind egyéniben, mind csapatban aranyérmet szerzett.

A Magyar Lovassport Szövetség által évente elküldött szabálymódosítási indítványaink közül semmit nem építettek be a szabályzatba, amely a véleményem szerint mára már egy olyan szabályzatban testesült meg, ami már nem arról a sportról szól, amit én közel harminc éve megszerettem és különböző szinteken kötődtem hozzá. A nemzetközi fogathajtó szabályzat olyan felsejlő egyéni érdekek mentén mozog, amivel én már nem tudok azonosulni.

A jövő évi szabálymódosítási tervezetben pedig olyan dolgokat lehet olvasni, aminek már a gondolata is felháborító és teljes mértékben a sporttal ellentétes.

A szabályzat részbeni alkalmatlansága és a bírói munka sajátos értelmezése a mostani kettesfogathajtó Vb-n csúcsosodott ki. Meggyőződésem, hogy Lázár Zoltán semmiféle olyan szabálytalanságot nem követett el, ahol egy versenyzővel szembeni legsúlyosabb szankciót, a kizárást kellett alkalmazni. A bírónak az a feladata a véleményem szerint, hogy értékelje és érvényesítse a szabályt alkotó szándékát. Mindenki tudja, hogy a szabályzat ezen pontja miért került bele a szabályzatba. Tény és való, hogy a dekorációs céllal felkerült fülvédő rögzítve volt, de a rögzítés módja nem volt ellentétes a szabályt hozó szándékával, és a bírónak ezt az én véleményem szerint ismerni kell és a jog szerint mérlegelnie kellett volna. Erre a bíró a legcsekélyebb mértékben sem volt hajlandó. Azt gondolom, a bírónak a szándékot és a megvalósítást mérlegelnie kellett volna, hiszen a jogrendszerek szerint pont ez a feladata. Ezt nem tette meg, ezért az én véleményem szerint ez egy minősíthetetlen bírói tévedés, mellyel az egyik éremesélyes versenyzőnktől elvette annak a lehetőségét, hogy tovább folytassa a versenyzést. Ráadásul több hitelesnek minősülő információ szerint mások is alkalmaztak hasonló megoldást. (Ennek vizsgálata még folyamatban van.)
Mindezek ellenére a MAGYAR CSAPAT két kiváló sportembere, fogathajtója olyan történelmi dolgot vitt véghez, ami az én tudomásom szerint még egy csapatnak sem sikerült – két versenyző szerzett csapataranyérmet Magyarországnak.

Ez nem változtat a véleményemen, hogy a rendszer hibás és én ebben nem tudom a versenyzőink érdekeit megfelelően képviselni. Mivel a pozitív változás legkisebb esélyét sem látom a jövőben, akkor nincs más megoldás, minthogy lemondjak.

Szeretném megköszönni a Magyar Lovassport Elnökségének a támogatását, amivel mindenben mellém álltak és többször erőn felül támogatták kéréseimet.

Szeretném megköszönni a Fogathajtó Szakbizottságnak, hogy többször kiálltak mellettem és támogattak.

Szeretném megköszönni annak a CSAPATNAK a munkáját, akik nagyon profi módon segítették éveken keresztül a munkámat.

Szeretném megköszönni a fogathajtók támogatását , akikkel nagyon szép és eredményes éveket sikerült eltölteni. Ez sokszor kemény munkával és konfliktusokkal járt. Mindezek ellenére többekkel a sporton is túlmutató barátság alakult ki.

Sportsikerekben gazdag folytatást kívánok mindenkinek!

Lipica, 2017. szeptember 25.

Tisztelettel:

Tóth Tamás