Lázár Vilmos: a cél az olimpiai kvalifikáció

A magyar lovassport kivételes lehetőség előtt áll. Az olimpiai programról Lázár Vilmossal beszélgettünk.

Lázár Vilmos: A lovaglás olimpiai sportág, ahol a legnagyobb elismertséget végső soron az adja, hogy egy adott nemzet képes-e olimpián sikeresen szerepelni, avagy sem. Ehhez képest a magyar lovassport képviselői évtizedekkel ezelőtt tudtak utoljára részt venni a nemzetközi sport legnagyobb seregszemléjén. Az okokat nyilván hosszasan lehetne elemezni, de a vége, az, hogy elégséges anyagi lehetőségek híján képtelenek vagyunk a megfelelő lóállományt és professzionális menedzsmentet biztosítani a magyar lovasok számára, bár régiós szinten tartjuk a lépést, korosztályos lovasaink pedig Európa legjobbjai közé tartoznak. A következő lépcsőfokot azonban nem tudjuk meglépni hosszú idő óta.

A magyar díjugratók az elmúlt három kvalifikációs versenyen jól szerepeltek.

Lázár Vilmos: Valóban, ám a minősülés sem London, sem Rio, sem pedig Tokió előtt nem sikerült. Mindhárom olimpia előtt indultunk a kvalifikációs versenyen és három alkalommal végeztünk az első négy hely valamelyikén minimális különbséggel lemaradva a győztes csapattól, és itt csupán a díjugratókról beszélünk. Világossá vált, hogy közben az olimpiai szakágakban más nemzetek lovasai sok millió eurós lovakon ülnek és euromilliókat fordítanak a felkészülésre. Így számukra az olimpiai felkészülés alapvető cél, mi pedig egyre távolabb kerülünk az ötkarikás álomtól, miközben lovasaink képessége és tehetsége vetekszik a legjobbakéval. Ezt egyébként rendre meg is mutatják, ha lehetőséget kapnak arra, hogy velük együtt versenyezzenek.

Tehát valahogyan forrást kellett találni.

Lázár Vilmos: Ez azért nem ilyen egyszerű. A politikai döntéshozókkal meg kellett értetni, hogy mik a céljaink és ehhez miért van szükségünk a segítségükre. Megírtunk egy programot, amelynek kidolgozásában sok ember munkája fekszik. Válogatott lovasoktól kezdve szakági döntéshozókon át a lótenyésztés szereplőiig bezárólag tucatnyi ember dolgozott az olimpiai programon. Ezt terjesztettük a kormány elé, ahol bizalmat és támogatást kaptunk céljaink megvalósíthához.

Mindenkit az érdekel, hogy mennyi pénzről van szó.

Lázár Vilmos: Három milliárd forintról. Ez számunkra nagyon nagy összeg, de aki tisztában van a lovassportban forgó árakkal, az pontosan tudja, hogy ennyi pénzért egy vagy két jó kvalitású olimpiai lovat lehetne vásárolni. Nekünk pedig mindent ebből kell megoldanunk. Lovasítást, menedzsmentet, nevezéseket, állatorvost, lószállítást, felszerelést, ráadásul éveken keresztül.

Hogyan kerül felosztásra a pénz?

Lázár Vilmos: A program magában foglalja az olimpiai felkészülést, fiatal lovak menedzselését, beszerzését, lovasok fizetését, az állategészségügyi költségeket, és egy tenyésztési programot, hogy csak a legfontosabb elemeket említsem. Embert próbáló feladat mindent egyszerre ebből az összegből megoldani. Úgy döntöttünk, hogy a legnagyobb részt a díjugratásra szánjuk, mert itt látjuk a legnagyobb esélyt arra, hogy csapatban minősüljünk a párizsi olimpiára. Díjugratóinknak ez háromszor minimális különbséggel lemaradva már majdnem sikerült, talán most valóra válthatják a reményeket. Az világos volt, hogy ezt a célt a mi eszközeinkkel, tapasztalatunkkal nem tudjuk elérni, így pályázat útján választottuk ki azt a partnert, aki képes arra, hogy a magyar díjugratókat hozzásegítse az olimpiai részvételhez.

Választásunk Paul Schockemöhle istállójára esett, más vállalkozás a mi feltételeinkkel, a rendelkezésre álló összegből nem tudta volna megoldani a feladatot. Ők több évtizede számos nemzet válogatottjával járják ezt az utat, legutóbb a japánokat segítették az olimpiai döntőbe. Több ezer lóval rendelkeznek, ám még így is Paul Schockemöhle személyes döntése volt, hogy vállalják a magyar lovasok menedzselését. Mint elmondta, ismeri, becsüli a magyar lovasok tehetségét, fiatal korában üzleti vállalkozásai miatt pedig rendszeresen járt Magyarországra. Lovas nemzetnek tart bennünket, már nem a pénz motiválja. Több gazdag ország megkeresésére mondott nemet az elmúlt hónapokban.

Tudomásul kell vennünk, hogy számukra a mi ajánlatunk ingerküszöb alatti. Két hónappal ezelőtt egyetlen hatéves lovat két és fél millió euróért adtak el. Ők más dimenziókban mozognak. Megállapodásunk értelmében egy csomagot kapunk, amely magában foglalja öt olimpiai szintű ló sportjogának megvásárlását az olimpiai kvalifikációs időszakra, a versenyeztetését, az edzést, szállítást, részvételi lehetőségeket a legjobb versenyeken. A programban résztvevő lovasokat ők választják ki, minden döntést ők hoznak meg.

A cél a 2023-as olimpiai kvalifikáció.

Említette a fiatal lovak beszerzését.

Lázár Vilmos: Így van, ez a csomag ezt is magában foglalja, tíz fiatal, jövőre hét-, illetve nyolcéves lovat választottunk. A magyar lovassport az elmúlt években szembesült azzal a problémával, hogy bár vannak hazánkban egészen kiváló lovak, ezekkel képtelenség hosszútávon tervezni, hiszen minden lónak van tulajdonosa is, akinek teljesen érthető módon megvan a saját elképzelése a lovával kapcsolatban. Sok ígéretes fiatal lovat adtak el a tulajdonosaik az elmúlt években, közöttük volt olyan is, amelyet idén az olimpián láthattunk. Ezekkel a programban részt vevő fiatal lovakkal két célt szeretnénk megvalósítani: először is szeretnénk, ha a lovasaink nyugodtan tervezhetnének ezekkel a lovakkal hosszútávú célokat kitűzve. Ne kelljen amiatt aggódniuk, hogy a lovakat eladják a tulajdonosok. A lovak közül több egyed alkalmas lehet akár a legmagasabb szintű sportra is. A másik cél az utánpótlás biztosítása. Hat kitűnő fiatal kanca és két fiatal mén is van a lovak között. A kancák mindegyike eredményesen versenyez a saját korosztályában, kora tavasszal pedig embrióátültetéssel szeretnénk megsokszorozni az állományunkat. A mének egyike eddig Svédországban fedezett és versenyzett, a másik pedig a világranglista vezető Chacco Blue fia. Fedezőménként ők kiváló lehetőséget jelentenek a magyar tenyésztőknek. Résztulajdont vásároltunk két herélt lóban is, amelyek a magyar lovasok alá kerülnek majd. Velük a cél szintén a legmagasabb szint, vagyis a bajnokságok kategóriája, Európa-bajnokság, világbajnokság, olimpia. Csakis ezek után értékesíthetők. Az értük remélt összeg a program továbbélését szolgálhatja.

Fontos megjegyezni, hogy mivel Schockemöhléék hatalmas, többezres lóállománnyal rendelkeznek, a fiatal lovak, amennyiben valamelyikük nem válna be, cserélhetők.

Mi a helyzet a többi szakággal?

Lázár Vilmos: A lovastusában úgy tűnik jól működik, hiszen Kaizinger Balázs a Szövetség által korábban megvásárolt Cloverrel minősült a világbajnokságra, időközben pedig egy újabb fiatal lóba fektettünk be. A lovastornászok eszközöket és lovakat kaptak és természetesen a fogathajtók is részesülnek a programból, az új szakbizottság javaslatainak meghallgatásával. Ez utóbbi szakág pontos programjának meghatározása a szakági választás után következik majd. Eddig edzőtáborral és eszközökkel segítettük a kettesfogathajtókat, akik világbajnoki aranyéremmel hálálták meg a támogatást. A díjlovasok szintén rendelkezhetnek olyan összeg felett, amely segítséget jelenthet sportolóik felkészülésében.

Végül is ez egy olyan lehetőség amelyre évtizedek óta vár a magyar lovassport.

Lázár Vilmos: Valóban, ilyen szintű programra nem volt példa a második világháborút megelőző időszak óta. Tudjuk, hogy az annak idején olyan lökést adott a magyar lovassportnak, hogy abból a fél világ évtizedekig tudott profitálni. Itt is hasonló a helyzet, hiszen a tervek szerint az elkövetkezendő két évben a magyar válogatott lovasok olyan versenyeken vehetnek részt, igazán jó lovakkal, hogy az ott megszerzett tapasztalatokból nem csak a lovasok, hanem az egész lovassport profitálhat majd. Hiszen a programban résztvevő lovasok a tudásukat, tapasztalataikat itthon továbbadják. Ezen nyernek a tanítványaik, az ellenfeleik, a fiatal lovak tulajdonosai, egy szóval: mindenki. Ha pedig sikerül az olimpiai kvalifikáció, akkor a lovassport olyan lendületet kap hazánkban, amelynek hozadéka ma még felfoghatatlan, nem beszélve arról, hogy a tulajdonunkba került legkiválóbb genetika hosszútávon erősítheti a magyar sportlótenyésztést, ezzel gyarapítva a nemzeti vagyont.

Összességében úgy gondolom, hogy a támogatás egy megtérülő befektetés, ami jelentősen erősítheti Magyarország lehetőségeit a rohamtempóban fejlődő és egyre nagyobb gazdasági potenciált jelentő „lovas iparban”. Tehát a többéves előkészítés után most a startgépben állunk, ahol a rövidtávú cél Párizs, a hosszú távú cél pedig a csillagos ég.

A borítókép 2021 augusztusában a Nemzeti Lovardában készült. Fotó: Hajdu Krisztina/Lovasfoto.hu