Gyászhír – Tóth Lászlótól búcsúzunk
2020. december 31-én elhunyt a fertőbozi Tóth László, lovas szakíró és nemzetközi szintű fogathajtó versenybíró.
A család gyászában osztozunk! Emlékét megőrizzük!
Fogathajtó szakbizottság
BÚCSÚLAP
Tóth László (1940 – 2020)
Sokasodó hírözön között kapom a tragikus értesítést. Elhunyt Tóth László aranydiplomás agrármérnök, a Széchenyi Lovas Emlékérem kitüntetettje.
Néhány hete beszéltünk utoljára – és máig tolulnak az emlékek, hogy jóakaratú kritikai énje változatlanul tüzeli. Karcos természete, szakmánk jobbító szándékú akaratával, nyugdíjasként is megmaradt.
Tóth László élt, alkotott 80 esztendőn át.
Egykori „jártányi” kisgyerekként, vasútépítő mérnök apja mellett téblábolt a visszacsatolt Erdély – sürgető – vasútvonalán. Látta a lovaskordélyos kubikosok föld-köbméter teljesítményeinek, sajátosan hiteles elszámolási módját… Középiskolásként, Kollár Kornél növendékeként, a „Ludovikában”, induló tagja volt a frissen szerveződő ifi öttusa egyesületnek… Gödöllői egyetemistaként Toepler Istvántól tanulta a négyesfogat szárkezelését, a poroszlói ménesben… Friss diplomásként a szilvásváradi ménesben pallérozódott, lótenyésztőként távlatlátással alkotott, szükségszerűen ütközött, és néha kényszerűen megalkudott. Teljesítmény kipróbálás céllal, országos négyesfogat versenyeken rajtolt lovaival, és könyvbe rögzített írással szolgálta a szakmát… Majd felkérésre a frissen létesített Nagycenki Méntelep vezetésére vállalkozott, s megújuló útkereséssel, sikerrel szolgálta a magyar lótenyésztés országos szervezését és ivadékvizsgálatát – a megsemmisítő átszervezésig… Közben a hely szellemét – genius loci – hasznosítva, hazai és nemzetközi versenyeket szervezett. Megvalósította a Magyar Agrárfőiskolák Lovasbajnokságát. Kitűnő diplomáciai érzékkel, a magyar-osztrák határmenti baráti hajtóversenyek indításával, a későbbi Duna-Alpesi Kupa nemzetközi versenysorozat cövekverése is Nagycenken történt.
Tóth László életteljesítménye csúcsán, elismert nemzetközi szaktekintélye birtokában sikeresen működtetett lóexport irodát, hitelesítetten, nemzetközi rangon bíráskodott világbajnokságokon, és élettapasztalata esszenciájaként, szakkönyvekben rögzítette útmutatásait a következő nemzedékeknek is.
A kettőnk félévszázadot meghaladó szakmai közös utunk emlék-töredékeiből most előtörnek kellemes pillanatok. A szakmai viták megegyező kompromisszumai az „ide-oda” könyveink egy-egy lektorációs döntéséről… A bábolnai nyárfaerdős kocsikázások, és a Széchenyi nyomát követő nagycenki közös lovaglások hangulatai… A bakonyi szarvast-leső vendéglátásaim, és a viszonzó Fertő-tavi kacsázások vendéglátásai gesztus értékű emlékek.
Tóth László példaértékű életműve – mint a letűnt félévszázad – értékmorzsái aranyrögökké halmozódnak, melyek élő alkotójának emléke őrzendő – mert csak az hal meg akit elfelejtenek!
Budapest, 2020. december 31.
Váczi Ernő
