Tisztelt Fogathajtó társadalom!

Az elmúlt héten sportolóink részt vettek az Aacheni viadalon. Dobrovitz József, ifj. Dobrovitz József és Lázár Zoltán képviselte hazánkat. Aachen már magában egy dicsőség. Oda nem lehet belépőt venni, oda ki kell érdemelni a kijutást. Könnyű az eredmények kritizálása – ezt korábban én is hibásan megtettem -, de rá kell jönni, hogy a világ több milliárd lakójából bekerülni abba a pár tucatba, aki ott négyesfogattal versenyezhet már győzelem!

Mégis szembe kell nézni a realitásokkal. A közel múltban rendeztünk egy EB-t, az idei évben egy VB-t, mindkettőt komoly anyagi ráfordítással, jelentős költségvetéssel. Werner Bernadett kezdeményezésére tartottunk egy edzőtábort Boyd Exellel, melyet az NLSF fizetett. Ez az edzőtábor sikeres és előremutató volt. De sajnos, ez ott véget is ért. Forráshiány lépett fel: néhány millió forint hiányzott, hogy folytatni lehessen valamit, ami reális esélyt kínált a mag szárba szökkenésére.

Sajnos be kell hogy lássuk: egy évfordulós ünnepség, egy verseny megrendezése, egy VB reprezentatív költségvetése fontos, ugyanakkor nem lehet fontosabb mint az ezekhez a költségekhez képest elenyésző edzőtáborhoz szükséges ráfordítás, addig nem lehet számon kérni a sportolókat, a szakvezetést, a csapat koordinátort a szerényebb eredményekért.

Fejen áll a rendszer. Nem azért kell hazai VB, hogy ott reprezentálni lehessen, hanem azért, hogy sportolóink NYERJENEK, „hazai pályán”, a közönség támogatását élvezve, otthoni környezetben, kevesebb utazással. A sor még sokáig folytatható.

Amikor sikeresek voltunk, Várady Jenő, Váczi Ernő, Kocsi János idejében, ez volt a prioritás. Akkor is volt reprezentáció. De csak azután, mikor Bárdosnak, Bozsiknak, Kecskemétinek rendben volt a fogata. Először a sikeres sportolás feltételeit kell megteremteni, vagy ahhoz hozzájárulni: minden egyéb feladat vagy érdek csak ez után következhet.

A szakvezetés zéró költségvetésből gazdálkodik. Csak az a pénz van, amit a tagok befizetnek. A világbajnokságig még 2 hónap van hátra. Mindenki látja, hogy mennyire kevés kell a sikerhez, egy esetlegesen álmainkban szereplő a dobogóhoz. Tisztelettel kérem a döntéshozókat, hogy gondolják át miképpen lehetne a rendelkezésre álló bőséges forrásösszeget, úgy elosztani, hogy a sport (a négyesfogatok) részére is jusson belőle, hogy legyen esély, lehetőség a sikerre, a közös ünneplésre. Nincs idő. Ezt most kell megtenniük, nem néhány hét múlva, mert akkor túl késő lesz.

Van egy lelkes, tehetséges, mindent is feláldozó Magyar csapat. Lassan kialakul a 9 fő!!!! Nem kell sok a csodához, hiszen a realitásokkal mindannyian tisztában vagyunk. De egy csodára képesek lehetnek/lehetünk. Kérem, sőt könyörgőm biztosítsanak forrást Werner Bernadettenk arra, hogy ezt a csoda csapatot gatyába rázhassa, hogy a maximumot tudják teljesíteni. Hogy a csoda ne egy elpuskázott lehetőség keserű szájíze, hanem valós közelségbe kerülő lehetőség legyen!

NE NEKEM, az önök által gyűlölt elnöknek adjanak és ne is Szakbizottságnak. Ha kell én a VB közelébe sem megyek. Adjanak a sportolóknak, a csapatkoordinátornak, a Magyar fogathajtó közösségnek. Adjanak nekik lehetőséget, hogy a VB-n a nap végén is legyen minek örülni. Legyen Magyar a dobogón. Mert ekkor van értelme! A kijelentésemet pedig 2 EB és egy VB szervezése után vállalom. Pontosan tudom mi mibe kerül. Nem állítom, hogy bárki egy fillért ellopna. Még mielőtt ezzel támadnának. A források nem megfelelő felhasználása, nem egyenlő a lopással. Idézek egy elnökségi tagot: „Ha akarnánk, tudnánk adni”. Kérem Önöket minden magyar ember nevében, akinek szívügye ez a sport: ha tehetik adjanak, oda ahol szükség van rá!

Végül pár szót a gyerekekhez. Van szerencsém belülről megélni ezt a csodát, immár 2011 óta. Lezajlott az utolsó edzőtábor. Egy külsős megjegyezte, hogy nem hiszi el, hogy mekkora az összetartás. A gyerekek 2023-ban kaptak némi támogatást az NLSF-től. Sajnos nem annyit amennyit és ahogy kellett volna, de amit kapunk azt mindig meg kell köszönni. Valami elindult, amiből hosszú távon csoda lehetett volna. Ma 9 fantasztikus fiatal és családja vállalta a nagy utat Svédországba. Nyernek, veszítenek? Nem tudjuk. Az EB nagyon szerencsétlen időpontban van, 2-3 héttel korábban mint kellene. Az iskola ugyanis csak most ért véget, és az érdemi munka csak most indulhatott el. Mégis, Fülöp István, Papp János, Rimarcsik Zsolt, Pille Riin Roosileht, Varga Adrienn, Saru Zsolt, Görög Gábor, Dobrovitz József, Decsi Enkő, Szotyori Nagy Kristóf, Borsó Ágnes, Werner Bernadett, Juhász Péter csodát műveltek, együtt összefogásban. Nekik nagyon köszönöm a kitartó munkát, és a hitet. Nekem egyetlen dolog számít: Az érdekel, hogy a fiatalok és a négyes fogathajtó válogatott sport sikereket érjenek el. Ne mi, a vezetés, vagy néhány rossz pénzügyi döntés, (amibe az érintetteket alig vagy egyáltalan nem vonták be), legyünk az akadálya a sikernek.

Mi a siker? Az adott napon legyőzni önmagunkat. Ha ez sikerül, akkor elégedettek lehetünk. És írásomat ebben a kontextusban kérem értelmezni. És kérem a prioritások helyén kezelését. Hajrá Magyarok!!!

Jámbor Vilmos
Fogathajtó szakág elnök