Tisztelt fogathajtó társadalom, tisztelt barátaim!

Az elmúlt hat FEI Kettesfogathajtó Világbajnokság teljesen egyedülálló a világtörténelemben. Az egész világ ezt a magyar csodát ámulva figyeli, tisztelettel és szeretettel néz föl azokra az emberekre, akik ezeknek a sikereknek bármilyen részesei voltak.

Azt gondolom, és bízom benne, hogy mindannyian így gondoljuk, hogy nem volt elég elérni ezeket az eredményeket, ezeknek az eredményeknek folyamatosan örülnünk kell, szeretnünk és tisztelnünk kell azokat a sporttársainkat, vezetőinket, akik ezt a csodát megteremtették nekünk.

A legújabb, hatodik Haras du Pin-i világbajnokságról, úgy gondolom nem kell semmit mondanom, minannyian tudjuk vagy tudni véljük, hogy mit értek el a fiaink. Én, aki közelről figyelhettem a kétéves felkészülést és magát a világbajnokságot is, külön megkívánom köszönni a sportvezetőinknek, Szilágyi Zsolt csapatmenedzsernek és Jámbor Vilmos fogathajtó szakági elnöknek azt a töméntelen munkát, áldozatot, emberi tartást, amit az összes magyar fogathajtó és ló szerető emberért tettek. Nagyon kellettek a fiaink, nagyon kellettek a csodás lovaik, az elképesztő munkát végző csapattagjaik, családtagjaik. Mindenki előtt köszönetnyilvánítással és főhajtással kell tisztelegjünk. Egészen biztosan a két név szerint említett vezetőnk tett ezért a legtöbbet. Nem fogjunk tudni eleget megköszönni nekik ezt az áldozatot, amit tettek érünk magyarokért. De tisztelettel kérlek mindannyiótokat, tegyük ezt és kíséreljük meg a lehetetlent.

Tisztelettel:
Hölle János