Vele együtt őriztük és igyekeztük gyarapítani a fogathajtás értékeit. Követtük az utat, amelyet példakép nagy fogathajtó elődeink jártak és közben rádöbbentünk: Úristen milyen hatalmas örökséget és ezzel együtt mekkora felelősséget kaptunk. Ebben a közös építkezésben találkoztunk, harcostársként dolgoztunk, míg kapcsolatunk barátsággá nemesedett.

Megannyi közös felemelő pillanat: kézfogás, mosoly, szívből jövő köszönöm, összevillanó tekintet, amikor szavak nélkül is értettük egymást, élmény közösség a tőle megszokott hátba veregetés és a jóleső ölelés.

Emlékszem mikor 2004-ben a Kecskeméti VB-n egymás nyakába borultunk, mert 20 év után ismét Négyes fogat aranyérmet szereztünk. Sose feledem!

Mérföldkő volt közös életünkben, amikor 2007-ben Zoli öcsémmel és sok lelkes barátunkkal a Papp László Budapest Sportarénában megszerveztük az első Lovas Világkupát. Akkor még nem tudtuk, hogy történelmet írunk, hiszen az volt a gyújtópont, amely lovas életünket egy elképesztő fejlődési pályára állította. De ha közös emlékekről beszélünk, akkor a vadászat, az erdőzúgás muzsikája sem maradhat ki. Nekem és azt gondolom, hogy nagyon sokunknak mentora és példaképe volt ezen a téren is. Erdőjárás közben, ha elfáradtunk, akkor bártan meríthettünk a belőle áradó őserőből, energiából.

De hajtani is nagyon szeretett. Fülembe cseng a mondat: Öcsém! Öcsém, üljél mellém a bakra, megmutatom, hogy kell hajtani – mondta hamiskásan, amikor lovait, Simont és Mózest vagy kedvencét Prádót befogtuk egy kis terepszemlére.
Sok-sok közös küzdelmes, boldog, emelkedett pillanat. Köszönjük!

Tisztelt Gyászoló Barátaim!

A mi dolgunk, hogy értékeljük és a méltó helyre emeljük a fogathajtás érdekében tett mondoki utat. Kereken két évtizedig a Fogathajtó Szakág, nem könnyű feladatokat ellátó elnöke volt. Két ciklusban a Magyar Lovas Szövetség alelnöke; az elnökségünk tagjaként az ország lovas életét szolgálta. Két nagysikerű kecskeméti világbajnokság, az izsáki rendezésű Négyes EB és Egyes Világbajnokság szervezője.

Szülőhelyéhez, Izsákhoz hű lokálpatriótaként, itt hozta létre a hazai fogathajtás nemzetközi színvonalú fellegvárát, melyen számtalan nemzetközi és országos versenyt rendezett. Javasolni fogom, hogy ez a létesítmény innentől az Ő nevét viselje.

Sportunkban is kereste a fejlődés útját és mindezt hatalmas sikerrel tette. Elnökségének éveiben a magyar fogathajtók a világ- és Európa-bajnokságokon 25 érmet, köztük 12 aranyat nyertek. Ez a teljes éremtermésünknek kereken a negyede. Az életmű önmagáért beszél! Tisztelet, elismerés, főhajtás jár érte!

Tisztelt Emlékező Közösség!

A tragédia előtt két nappal Nála jártunk. Jó hangulatban, közösen készülődtünk, gondoltuk át részletesen szeptemberi fogatünnepünk, a budapesti jubileumi négyes fogathajtó Európa-bajnokság programját, tennivalóit. Felkértem versenyigazgatónak. Örömmel, felelősségtudattal vette a megbízatást. Tele volt tervekkel, ötletekkel. Számíthattok rám – mondta és sajnos, most az egyszer nem tartotta be az ígéretét. Halála váratlanul ért bennünket. A döbbenet után szomorúság tölt el és fájdalom, hogy a közös dolgaink félbeszakadtak és úgy érzem, hatalmas űr tátong utána.

Drága Jóska Barátom!

A Tőled vett lendülettel megyünk tovább. Mit tehetünk – szomorú szívvel, nélküled. Ígérem neked, mögcsináljuk, folytatjuk, amit közösen elkezdtünk, de azt tudjuk, hogy egy hely örökre üresen marad a fogathajtók baráti asztalánál. Marasztalnánk, megfognánk elragadó lovaidat – de hiába- vissza nem fordíthatunk! Köszönjük a szolgálataidat, a barátságodat. Elengedünk hát! Érkezz meg csendben, nyugalomban, békében.

Tisztelt Gyászolók!

Végezetül Váczi Ernő aranybecsű mondatát szeretném idézni, amely így szól: „Mondok József élt 64 évet, de teljesített 100 esztendőt.„

Drága Barátom! Isten veled!

Fotók: Vida-Szűcs István, Lezsák Sándor, Fogathajtó szakág